|
|
Bográcsok: feketén-fehéren
Milyen az ideális bogrács? Van egyáltalán különbség bogrács és bogrács
között? Nem mindegy, hogy miben készítem el az ételt? Gondolom már az
Önök fejében is megfordultak a fenti kérdések. Természetesen, mint
mindennek, ezeknek is megvannak a maguk előnyei és egyben a hátrányai
is. A döntés rajtunk áll, hogy melyik típust fogjuk használni.
Nagyon sokféle bogrács közül választhatunk, minden méretben és minőségben megtalálható a piacon. Osztályozni alapvetően anyag, alak és méret szerint érdemes.
Alak szerint:
Vannak a hagyományos úgynevezett gulyásbográcsok, melyek kehely alakúak és vannak a szájuknál szűkülő halfőző bográcsok. Ez utóbbi azért is alkalmasabb halászlé főzésére, mert viszonylag kicsi a benne lévő folyadék felülete, így a párolgás is kisebb felületen történik, ezáltal hosszabb ideig és nagyobb hőmérsékleten tudunk tartani viszonylag azonos mennyiségű folyadékot. Természetesen nem csak halászlét főzhetünk benne. A hagyományos alakú bogrács lényegében univerzális. Nagyobb folyadék felülete, de a tűztér felé mutatott felülete is, jobb a hőleadása a belső oldal felé. Gyakorlatilag bármilyen étel elkészíthető benne, főleg a hagyományos magyar konyha jellegzetes ételei.
Anyag szerint:
A bogrács anyaga szerint beszélhetünk vasbográcsról, zománcozott-, vörösréz-, rozsdamentes bográcsról és kezd megint elterjedni az agyagból készített cserép bogrács is.
A vasbogrács vastagabb anyagból készül mint a zománcozott, ezért nagyon jó a hőátadása. Nem kényes és nagyon jóízű a benne elkészített étel. Hátránya viszont az, mikor megvesszük a boltban, a bogrács le van fújva valamilyen szintetikus lakkal, hogy még a boltban be ne rozsdásodjon, ezért amikor megvesszük, még egész jól néz ki. Ezt a védőréteget el kell távolítani. Jó alaposan ki kell súrolni, majd kiégetni. Ha mindezt el akarjuk kerülni, magától a gyártótól szerezzük be, és kérjük, hogy egy lakkozatlan bográcsot adjon. Ez nemcsak a fáradtságos munkától kímél meg bennünket, hanem a pénztárcánkra is jó hatással van. A másik probléma az, hogy ha nem tartalmaz védőréteget, és a bográcsot hosszabb időn keresztül nem kívánjuk használni, könnyen berozsdásodik. Ezért ezt a védőréteget pótolni kell, aminek legjobb módja, hogy étkezési zsírral jó alaposan belülről kikenjük. A következő használat előtt ezt a nagy valószínűséggel már megavasodott védőréteget el kell távolítani. A bográcsot ismét ki kell súrolni.. Tehát minden használat előtt és után gondozni kell. Mindenki maga eldöntheti, hogy meg ér e neki ennyit egy ilyen fajta bogrács. Fontos: öntöttvas bográcsban ne tároljunk hosszabb ideig ételt, mert az élelmiszer reakcióba lép a fémmel, és gyorsan romlásnak indul.
A zománcozott bogrács pozitív tulajdonságai között meg kell említeni, hogy nincs annyi vesződség vele, mint a vasbográccsal, könnyű a tisztántartása. Kívül és belül zománcozott, és közte nem látszik ki a vas, ami előny, de ugyanakkor egyben hátrány is lehet. Ha túl vékony anyagból készül egy nagy űrtartalmú bogrács, könnyen megeshet, hogy nem bírja el a terhelést, és egyszerűen „összecsuklik”. Ezért ha ilyet szeretnénk vásárolni, feltétlen tudjuk meg, hogy milyen vastag lemezből készítették. Mivel zománcozott, ezért ugyanúgy kell vigyázni rá, mint egy edényre. Ha le szeretnénk venni a főzés végeztével a tűzhelyről, óvatosan bánjunk vele, nehogy valami kemény tárgynak ütődjön (pl. a betonnak). Sokak szerint az ilyen bográcsban készített ételeknek nem olyan az aromája, mint a vasbográcsban készülteknek.
Manapság egyre elterjedtebb a rozsdamentes bogrács. Ellenáll a korróziónak a legszélsőségesebb klímaviszonyok között is. Könnyű tisztántartani, nem igényel gondozást, nem kell félnünk, hogy lejön a zománc róla. Alapanyaga 2-3 szorosa a sima vaslemeznek, emiatt a késztermék ára is sokkal többe kerül. A rozsdamentes lemeznek rossz a hőátadása, ezért folyamatosan figyelnünk kell arra, nehogy a benne főzött étel odaégjen. Fával jobb tüzelni alattam, mint gázégővel, mert a láng nem csak egy helyen fogja melegíteni az edényt, így az odaégés is elkerülhető. Elmosás után töröljük szárazra az edényt, különben megmaradnak rajta az elpárolgott vízcseppek nyomai.
Vörösréz bogrács: A réz nagyon jó hővezető képességgel rendelkezik. Úgy működik, mint a jó minőségű modern edényeken található szendvics talp, elosztja a hőt. Hagyományos szilvalekvár főzésére is alkalmas. A régi, vastagfalú vörösréz bográcsok hasonlóak az öntöttvas edényekhez, nem olyan könnyen ég bennük oda az étel. Az ilyen régi (sárga- vagy vörösréz) edényekkel gond lehet, ha sav (pl. ecet) és levegő éri, néhány órán keresztül. Ezeket már csak dekorációs célokra ajánlott használni. Az új típusok ezzel szemben már rézötvözettel vannak bevonva, ezért a konyhában előforduló korrozív közegnek is tartósan ellenállnak, legfeljebb kismértékű elszíneződés léphet fel (kék foltok), de ezekben sem javasolt hosszabb ideig savas ételeket tárolni. Elmosás után itt is célszerű szárazra törölni az edényt. Körülbelül akkora áron szerezhetők be, mint a rozsdamentes bográcsok.
